Sziasztok!

Bár nem vagyok híve a halottak napjának, a kötelező temetőbe járásnak, azonban úgy gondolom, szép dolog a megemlékezés és fontos. Fontos, hogy ne felejtsük el azokat, akiket szeretünk, szerettünk. Én minden évben nagypapámról emlékezem meg. Gyújtsunk meg szeretteinkért egy-egy gyertyát.

http://www.freeweb.hu/mjd/gyertya/gyertya.php

Mindenszentek és halottak napja a halottakra való emlékezés ünnepe. Az egyház az I. századtól kezdődően november elsejét szentelte a halottak emlékére.
Minden olyan szentnek ünnepe, akikről a naptár névszerint nem emlékezik meg. Ezen a napon a katolikus egyház tanítása szerint az élő és az elhalt hívek titokzatos közösséget alkotnak. Kötelező ünnep a IX. század óta.
Az egész magyar nyelvterületen szokás a sírok megtisztítása, virággal díszítése, gyertyák gyújtása.
A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért a terített asztalra kenyeret, sót, vizet tettek.
A család minden tagja gyertyát gyújtott a gyertyák égésidejéből a hiedelem szerint arra következtettek, ki hal meg előbb a családban.
Sokfelé úgy tartották, hogy mindenszentek és halottak napja közti éjszakán a halottak miséznek a templomban, és amíg a harang szól hazalátogatnak szétnézni. Ezért minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy a halottak eligazodjanak.
Erre a hétre munkatilalom vonatkozott. Tiltott dolog volt a meszelés, mosás, mezőn dolgozás, - mert ez sok bajt hozhatott a ház népére, - mert megzavarja a holtak nyugalmát.
E hiedelmek ma már kiveszőben vannak, de mindkét napon a halottakra emlékezünk.
A virágborította sírok mellett rokonok, ismerősök, barátok gyertyát gyújtanak s emlékeznek. E napon a távolbaszakadt családtagok is hazatérnek, emlékeznek. Az ünneplés a gyász napja. Néma könnyek, elfojtott zokogások között tör magának utat a fájdalom és az emlékezés.